Jobb, átláthatóbb, biztonságosabb

motesz.hu - médiacentrum - 2017. 03.13. Nógrádi Tóth Erzsébet

Az elégedetlenség abból származik az egészségügyben, hogy nem ott, nem azt a gyógyítást végzik, és nem azzal, amivel kellene – állítja Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár, aki az idei év egyik legnagyobb feladatának a betegelőjegyzés beindulását tartja kórházakban és a szakrendelőkben.

Csaknem pontosan egy évvel ezelőtt beszélgettünk. Akkor azzal a mondattal kezdtem az interjút: nagy bátorság lehetett elvállalni az egészségügyi ágazat irányítását. Az Ön válasza pedig az volt: sok éves tapasztalata, hogy ha sikerült feltárni a tényeket és arra építeni az érvrendszert, sikerül megoldani a problémákat is. Most is bevált a recept?

Sosem építünk légvárakat. Mindig tényadatra alapozzuk érvrendszereinket és megpróbáljuk meggyőzni a vitapartnereket. A bértárgyalásoknál például a Visegrádi négyek országainak bérhelyzetéből indultunk ki, mutattuk be a jövedelmi viszonyaikat, nem pedig Nagy-Britanniából. Sokat segít, ha meg tudjuk mutatni, hogyan működik az egészségügy. Ha valaki nem tudja, hogyan működik egy autó, nehezen tudja megjavítani. Az egészségügy összetett rendszer, vannak sajátos szabályai, igényei, ha ezeket nem vesszük figyelembe, bármit csinálunk vele, csak rontunk rajta.

Jó partnernek bizonyul a Nemzetgazdasági Minisztérium? Hiszen náluk van a kassza kulcsa.

Az NGM nagyon jól viszonyul az ágazathoz, de ezt mondhatom a Miniszterelnökségről is, hiszen a kiemelt kormányüléseken többször is támogatták előterjesztésünket. Úgy tapasztalom, ha nyílt lapokkal játszunk, és tényekre alapozzuk az érveléseinket, szövetségeseket szerezhetünk a többi tárcánál is.

Ezek szerint nem bánta meg, hogy elvállalta az ágazat irányítását?

Abszolút nem. Ez egy valódi és jó kihívás, ahol persze az ember kap hideget-meleget. Soha senki nem vitatta, azokat a célokat, amelyeket el szeretnénk érni, legfeljebb az a kérdés: lehet-e olyan sebességgel változtatni, amellyel én szeretnék.

És lehet?

Bizonyos dolgokban igen, más ügyekben lassítani szükséges.

Tekintsünk vissza a másfél évvel ezelőtti beiktatására, amikor ötpontos programot hirdetett meg, köztük az egészségügyi és szociális ágazat kettéválasztását, az alapellátás megerősítését, a gyógyítási minimumfeltétek rendbetételét, a fővárosi egészségügyi ellátás körülményeinek javítását, a kancellária rendszer felállítását. Miben és mennyire sikerült előrehaladnia és mit szeretne megoldani a következő egy évben? 

Kezdjük a kancellária rendszerrel, ami egy munkacím volt, de valójában egyfajta területi ellátásszervezésre épülő új betegellátási rendszer. Ez az elképzelésem 2018 áprilisáig lekerült a napirendről, addig a végrehajtása nem kezdődhet el.

Jövő áprilisban már országgyűlési választás lesz és az is elképzelhető, hogy egy új kormány új emberei veszik át az egészségügy irányítását. 

Egy másik kormány másik ágazatirányítójának is látnia kellene, hogy ha nincs ellátásszervezés, nem lesz érdemi változás az ágazatban. Ma ugyanis nem működik érdemi ellátásszervezés, hiszen a döntések jórészt az intézmények érdekében történnek. Ha visszatekintünk, láthatjuk, hogy ezt a GYEMSZI korábbi vezetőjének, majd GYEMSZI főigazgatóként nekem sem sikerült megoldanom. Örököltünk egy olyan helyzetet, egy merev intézményi struktúrát, amelyben rendkívül nehéz rávenni bárkit is arra, hogy főként a megváltozott lakossági igényeket szolgáljuk ki.

Nem gondolja, hogy ez ügyben lassítania kellett volna?

Nincs köztes lépés. Egy neves közgazdász szerint óriási az információs asszimetria a beteg, az orvos és a biztosító között. És amíg ez így van, akinek több információja van, azzal élni is fog.

 Nézzük az alapellátást, ez is fontos pontja volt az Ónodi-Szűcs Zoltán programnak.

Fontos lépésnek tartom, hogy a háziorvosi rendelőkben végre működni fog a betegekről vezetendő törzskarton rendszer. Megegyeztünk az adattartalmában is, a jogszabály készül. Természetesen két-három év fog eltelni, mire elegendő mennyiségű adat lesz benne, hiszen nem lehet egyszerre minden pácienst behívni orvosi vizsgálatra. Nagy élmény számomra, hogy a háziorvosok közül sokan pártolják ezt a rendszert, és részt vettek az előkészítő vitában is. Ők nem csak pénzt kértek, hanem valóban akarnak változtatni a rendszeren.

De kaptak pénzt is.

Az elmúlt évek egyik nyertese az alapellátás, még akkor is, ha sokan ezt nem így érzik. Akik a törzskarton rendszer mellé álltak, azt is tudják, hogy önmagában a pénztől nem lesz jobb az egészségügy.

Hány üres háziorvosi körzet van?

A tartósan üres praxisok száma 300 körül mozog. Egy része azonban virtuálisan üres, ugyanis néhány önkormányzat nem érdekelt abban, hogy betöltse azt, jobban jár, ha helyettesítésekkel oldja meg a lakosság ellátását. Tehát kérdésére a pontos válasz az, hogy 150 a ténylegesen betöltetlen körzetek száma, ami persze változó szám. Azt azonban kijelenthetjük, hogy senki sem marad ellátás nélkül.

Nem mindegy, hogy valaki a megszokott orvosához fordul, ha baja van, vagy helyettes doktorok látják el.

Egészen biztosan javít majd a helyzeten, hogy az idén duplájára emeltük a háziorvosok által igényelhető praxistámogatás összegét. Lehet pályázni letelepedési támogatásra, illetve praxisvásárlásra is. Erre megvan a pénz a költségvetésben, a pályázat hamarosan megjelenik.

Hogyan áll a szociális és egészségügyi feladatok kettéválasztása?

Először meg kell teremtenünk a szociális szférán belül azt a minőséget, ami megfelel az egészségügyben nyújtott ellátásnak, azt követően adjuk át a feladatot a tárgyi és személyi feltételekkel együtt. Nem lesz különbség egy krónikus ágyon végzett ápolás és egy szociális szférában nyújtott emelt szintű ápolás között.

Régóta igen súlyos gond, hogy hiányzik az ország összes egészségügyi intézményében egységesen kötelező gyógyítási minimumfeltétel rendszer. Önnek mennyiben sikerült előbbre lépni e tekintetben?

A minimumfeltételekről jogszabály rendelkezik, azonban mi szeretnénk átdolgozni azt. A szakmai kollégium tagozatainak nem mindegyike vett részt az új feltételrendszer kidolgozásában kellő aktivitással. A szakmák kétharmadával készültünk el, és azt remélem, valamennyi orvosi szakterület nagyon hamar elkészül ezzel a valóban fontos feladattal. Ugyanis csak az új minimumfeltételek hatályba lépésével lehet szabályozni, hogy a betegeket, hol, milyen tárgyi és személyi feltételek között lehet ellátni.

Talán nem túlzást azt állítani, hogy az elmúlt fél évben korábban talán soha nem tapasztalt átalakítások történtek az egészségügy igazgatási rendszerében, változott a háttérintézmények felügyelete, emberek százai mozogtak az egyik helyről a másikra, többen hátat fordítottak az ágazatnak, vagy elküldték őket.

Leszögezném, hogy egyetlen fontos terület sem került más minisztériumba az EMMI-től. Minden terület továbbra is az Egészségügyért Felelős Államtitkársághoz, illetve a minisztériumhoz tartozik. Az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ került egy kvázi független, ombudsmani pozícióba január elsejével. További változás, hogy amíg korábban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetőjét a miniszterelnök nevezte ki, most – a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő esetében – az emberi erőforrás miniszter a kinevező. Azt már látni, hogy a változtatásokkal egyszerűbbé váltak a döntési mechanizmusok, kevesebb helyet kell megjárni egy-egy ügynek. Az sokkal inkább kérdés, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal közötti feladatmegosztás hogyan nézzen ki. Erről a Miniszterelnökséggel is egyeztetünk. Nyilván minden változástól mindenki fél, én is féltem tőle, de a rendszer működik.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) is helyén van? Visszaemlékszem, hogy Ön sokáig küzdött önállóságának fönnmaradásáért.

Ez nem szándék kérdése. Amúgy pedig nem olyan dolog történt, amit még senki nem tett volna a világon. Sok országban törekvés, hogy az állam egy-egy állampolgárának összes bevételét és a rá fordított közkiadását egyben lássa. Egy szuperkincstár víziója az, hogy az emberek TAJ-száma mögött az összes pénzmozgás, a gyógyszerfelhasználás, a táppénz, a nyugdíj egy helyen legyen. Informatikai eszközökkel pedig megoldható, hogy egy adatbázishoz több szervezet is hozzáférjen. Az egyiknek a jogosultság azért fontos, hogy tudja, jár-e a táppénz a betegnek, a másiknak, hogy jogosult-e az egészségügyi ellátásra. Az OEP helyébe lépő Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő csak egy szereplő ebben a szisztémában. Amúgy az OEP-től a pénzbeli ellátások kerültek a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósághoz, a gyógyító-megelőző és a gyógyszer-, gyógyászati segédeszköz kassza ott maradt. Az OTH hatósági jogköreinél pedig új szabályok lesznek.

Többen vélik úgy, hogy az OTH- nak önállónak kellett volna maradnia.

Pedig sosem volt önálló, eddig is a minisztérium háttérintézményeként működött. Korábban sem a parlamentnek, hanem az egészségügyért felelős miniszternek volt felelős a szervezet, a változás most annyi, hogy nem a minisztériumon kívül, hanem azon belül működik.

Ha ugyanazokat a feladatokat, ugyanazokkal a hatóságokkal kell ellátni, miért kellett ezt a hatalmas átszervezést meglépni?

A kormány törekvése és döntése, hogy a bürokrácia költségei ne terheljék az adófizetők pénzét – ami teljesen akceptálható. Volt egy 20 százalékos költségcsökkentés, amit sokféle módon oldottak meg. Volt, ahol üres állásokat szüntettek meg, volt, ahol nyugdíjba mentek emberek és nem vettek föl senkit a helyükre.

A megmaradt emberekkel képesek lesznek ellátni a feladatot?

Ezt egy év múlva, a következő beszélgetésünkben kellene megkérdeznie.

Államtitkári programjának fontos eleme volt a budapesti egészségügyi modell, hogy a fővárosban élők ellátása fölzárkózzon a megyékben élők ellátásának színvonalára. Ugyanis az elmúlt európai uniós ciklus a vidéket preferálta.

A főváros egészségügyének fejlesztésére első körben szükséges több mint 50 milliárd forint megvan, azt remélem, hogy az első pozitív változásokat az év végén már fogják érezni a budapestiek. A dél-budai zöldmezős beruházással készülő, mintegy 1000 ágyas centrumot ott kell fölépíteni, ahol a legjobban megközelíthető a betegek számára. A kormány döntése értelmében a dél-budai "szuperkórház" a Dobogó nevű területen valósul meg, autópálya-lehajtókat is terveznek hozzá. A főváros azon részén élők mellett ennek az intézménynek kell ellátnia a Dunántúl északi részének lakosságát a legmagasabb szinten.

További centrumokat is kialakítunk. Észak–Pesten ez a Honvédkórház lesz, melyet egy új szárnnyal bővítenek majd. Dél-Pesten az Egyesített Szent István, Szent László kórház és az Országos Kardiológiai Intézet bázisán egy új épület fölhúzásával jön létre a második centrum, amelybe - a tervek szerint - integrálnák a Péterfy Sándor utcai kórház Baleseti Intézetét és a Merényi Kórház traumatológiáját. Az Egészséges Budapest Programról egyébként márciusban dönt a kormány.

A megújult kórházak és rendelők, az új diagnosztikai géppark nagyon fontos előrelépés. Ám a működtetéshez nincs elegendő pénz. Pedig jól teljesít a gazdaság, lenne miből pótolni az ágazatból hiányzó forrásokat is.

Ezek a kritikák érzetekre alapozódnak. Szerencsés lenne e helyett megnézni a tényleges gyógyítási költségeket. Megjegyezném, hogy amíg 2009-ben 719 milliárd forintot költöttünk gyógyító-megelőző ellátásokra, idén már 1121 milliárdot költünk. Ha nem jönnek ki idén ennyi pénzből az intézmények, hogyan jöttek ki nyolc éve a lényegesen kevesebből?

Talán nem hagyható figyelmen kívül az új technológiákkal együtt járó költségnövekedés, az infláció.

Mutassa meg azt a kosarat, ami azt bizonyítja, hogy az egészségügyben hatvan százalékos infláció volt. Ilyen kosár nincs. Az elégedetlenség inkább abból származik, hogy nem ott, nem azt csináljuk és nem azzal, amivel kellene. De már vannak pozitív példák: ahol megpróbálunk rendet teremteni, ott pénzt is rendelünk hozzá. Ilyen a kórházi várólisták ügye. E területen kevés pénzből, sok ütközés árán, rendet lehetett csinálni. És mára, például a szürkehályog műtétek rövidségében – Olaszország után – a második helyen állunk Európában, majd az angolok követnek bennünket.

Mire számít a 2018-as költségvetésben?

Szeretném, ha tovább emelkednének az ágazat forrásai. A megkezdett egészségügyi béremelés miatt az igény nagyobb lesz az ideinél. Gőzerővel működik az ösztöndíjrendszer, most ott tartunk, hogy tavaly csupán 398 orvos kért hatósági bizonyítványt a külföldi munkavállaláshoz, pedig ez korábban jóval 800 fölött volt. A szakdolgozóknál is láthatóan csökkent végre az elvándorlás, ami óriási eredmény.

Mit tart 2016 legnagyobb sikereinek és mit szeretne elérni ebben az évben az egészségügyi ágazatban dolgozók munkakörülményeinek, jövedelemhelyzetének és a betegek ellátásának javítása érdekében?

Sikernek tartom, hogy le tudtunk zárni minden TIOP-os Európai Uniós fejlesztést. Több mint 500 milliárd forintból újult meg a vidéki egészségügyi infrastruktúra. Az egyik legnagyobb siker azonban a béremelés. A kormányzati béremeléseknek köszönhetően az átlagosnál jóval nagyobb mértékben ugrott az egészségügyben dolgozók bére. Több mint 97 ezer egészségügyi dolgozó részesült jelentős béremelésben és a béremelések folytatódnak.  Siker a tárgyalás a kamarákkal, a tetemes, csaknem 300 milliárd forintos többletforrás a költségvetésben, a várólisták csökkenése, az e-Health projekt elindulása. Tudtunk forrást szerezni a betegelőjegyzés fejlesztésére is, a betegbiztonságra milliárdokat fektettünk be. Sikernek érzem, hogy ősztől elindul az MSc-szintű egyetemi ápolóképzés. Adunk hozzá ösztöndíjat is, a munkaadó pedig pénzt kap a helyettesítési költségekre. Az orvoshiány kapcsán, el kell érni, hogy egyre több olyan eljárást végezhessenek el a főiskolát, vagy egyetemet végzett ápolók, amelyek korábban orvosi diplomához voltak kötve. Az ápoló azonban sosem veszi át az orvos munkáját, csak a kompetenciák meghatározásával tehermentesíti őt. Sok olyan ország van az Európai Unióban, ahol kevesebb az orvos, mint nálunk, mert jól képzett ápolók tehermentesítik őket. Ezen túl az idei év egyik legnagyobb feladatának azt tartom, hogy a kórházakban és a szakrendelőkben beinduljon a betegelőjegyzés, hiszen a beteg érzete sokat tudna javulni ettől. Az előjegyzési naplókból lehetne monitorozni, hogy hol van hiány, hol van többletkapacitás, ehhez lehetne aktualizálni az ellátást. Például Debrecenben, a Kenézy Kórház call centerében hatan dolgoznak annak érdekében, hogy a betegeknek egy héten csak egyszer vagy kétszer kelljen bemennie az egészségügyi intézménybe, és ez alatt megkapják a szükséges ellátást. Ott a beteg a megadott rendelési időpont kezdetétől számítva átlagosan 18 perc után elhagyja a rendelőt. Ezt kellene elérni mindenhol, ami főként szervezés kérdése.

Tervei megvalósításában mennyire számít az orvosi szakma véleményére, támaszkodik-e a MOTESZ javaslataira, támogatására?

A műhelymunkák sajnos nem olyan virágzóak manapság, mint 20 évvel ezelőtt voltak. Olyan szakmai javaslatokat szeretnék kapni, olyan vitákra lennék nyitott, amelyek jobbá, átláthatóbbá, biztonságosabbá teszik az ellátórendszer működését. Jól látszik, hogy csak pénz bevonásával nem lehet eredményeket elérni. Éppen ezért égetően szüksége van az egészségügyi területen is a kormányzatnak az olyan szakmai támogatásra, amilyet többek között a MOTESZ is nyújt.

Hozzászólások: