Biztonság és fenntarthatóság

MedicalOnline.hu, 2017. november 8. – Tarcza Orsolya

A rendszerben való gondolkodás és a kommunikáció is komoly nehézségekbe ütközik az egészségügyben – derült ki többek között a Medicina fórum – MOTESZ konferenciáján, ahol az év végi konszolidációról is szó esett.

Miközben Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter két héttel ezelőtt arról beszélt, hogy 56 milliárd forintot hagyott jóvá a kabinet a kórházak adósságrendezésére, Mészáros János, az egészségügyi ellátórendszer működtetéséért felelős helyettes államtitkár mintha árnyalta volna ezt a kijelentést a Medicina fórum – MOTESZ konferenciáján, szerdán. A szakpolitikus ugyanis egy, a konszolidációra szánt összeg felosztását firtató kérdésre úgy válaszolt, „az 56 milliárd, ha nem is pontosan, de nagyságrendileg stimmel”. Bár a forrás felosztásáról egyelőre nem döntöttek, Mészáros János azt már most leszögezte, hogy szó sem lehet szolgai módon való kifizetésről, amikor is csak az adott intézmény eladósodottságának mértéke határozza meg, hogy mennyi konszolidációt kap.

A szolgáltatók amellett, hogy kifizethetik lejárt határidejű tartozásaikat – ez augusztusban 20-21 milliárd forintot tett ki – a tavaly már sikerrel „tesztelt” pályázati rendszer szerint juthatnak a plusz pénzhez. A működés racionalizálását célzó projektek finanszírozásához olyan szempontrendszert állítanak fel, amely a kórházakat felelős gazdálkodásra és biztonságos betegellátásra ösztönzi. Hogy ez utóbbi a negyedik negyedévben is fenntartható legyen, ugyancsak a konszolidációra szánt pénzből biztosítanak fedezetet a tételes finanszírozású gyógyszerek beszerzésére – mondta a helyettes államtitkár a konferencián, ahol a biztonságos és költséghatékony betegellátás kérdéseit járták körbe a szakemberek.

Biztonság a sebészetben és a kórházban

Egyetlen beteg viseli az első beavatkozás minden kockázatát az új sebészeti technológiák bevezetésekor, így számos toretikus és etikai kérdés övezi ezt a területet jogilag nem kodifikálható szempontok mentén – közelítette meg a betegbiztonság és a sebészeti innováció összefüggéseit prof. dr. Harsányi László, a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának igazgatója. Az innovatív sebészeti technológiákat sok esetben nem lehet az orvosi kutatások alapelvei szerint bevezetni, a klinikai farmakológiában jól bevált evidence based medicine helyett a sebészetben a praktice based medicine a jellemzi az újításokat. Itt nincsen lehetőség szabályozott, reverzibilis, objektív klinikai kipróbálásra, az eredmények csak posztmarketing vizsgálatokkal igazolhatóak, 4-5 év elteltével. Mindezek tükrében különösen nagy a sebészeti innovátor egyéni felelőssége – hangsúlyozta a professzor.

A biztonságos betegellátás akkor garantálható, ha a kórházakban betartják a higiénés szabályokat – elemezte a betegbiztonságot a higiénikus szemével dr. Nagy Kamilla, az SZTE ÁOK Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ főorvosa. Nincs betegbiztonság dolgozói biztonság nélkül, ám hiába tesznek meg mindent például a kézhigiéné fejlesztéséért az intézményekben, ha a kórházi dolgozónak nincs lehetősége a szabályok szerinti fertőtlenítésre, mert az osztály erre szánt kerete a hónap közepén kimerül. Ezért a szakember önálló, központi higiénés keret felállítását sürgette, ugyanakkor azt is elmondta, olyan szereket kell biztosítani, amelyeket a személyzet szívesen használ, ám ezek nem a legolcsóbb készítmények. A kéz- és a felületfertőtlenítés egymástól nem elválasztható – hangsúlyozta a szakember, éppen ezért a higiénés szakmai szempontoknak a takarításban is érvényesülniük kell, ezek minőségi kontrollját is biztosítva.

Gyógyító központosítás

Betegbiztonsági és fenntarthatósági szempontból egyaránt jó megoldásnak tűnik, hogy (virtuális) sebkezelő centrumokat hozzanak létre az országban, azonban ehhez kompetenciaoptimalizálásra és a szakdolgozó képzés kiterjesztésére van szükség – derült ki prof. dr. Daróczy Judit bőrgyógyász előadásából. Miközben az otthon ápoltak 70 százaléka krónikus sebes beteg, sem az alapellátásban, sem az otthoni szakápolásban nincsenek specifikusan képzett szakápolók. Bár az OKJ-s sebkezelő szakképzést a szakmai szervezetek és az Egészségügyi Szakmai Kollégium érintett tagozatainak támogatásával sikerült elindítani, az ehhez kapcsolódó hatásköri lista még kidolgozás alatt áll, így jogszabályba foglalása is várat magára.

A krónikus sebes betegek elégedetlenek – hangsúlyozta a professzor asszony, ami nem is csoda, hiszen a betegút elhúzódó, így a kezelés sokszor sikertelen. A szakszerűtlen ellátás sok szövődményt – köztük évente kilencezer alsóvégtagi amputációt – eredményez. A kezelési irányelvek hiányoznak vagy nem követettek, ezekben nem sikerült konszenzusra jutnia a krónikus sebes betegeket ellátó sebészeknek, érsebészeknek és bőrgyógyászoknak. Nyugat-európai példák már bizonyították, hogy a sebkezelő centrumokban költséghatékonyabb az ellátás és jobbak a kezelési eredmények. Mivel hazánkban a központosítás egyelőre elmaradt, az eredmények értékelésére sincs lehetőség, holott a krónikus sebek ellátása mind az ellátórendszerre, mind az egyénre nagy terhet ró: az egészségügyi ellátásra fordított teljes költség egy százalékát (!) költjük a krónikus sebek kezelésére, a betegek jövedelmének pedig tíz százalékát emészti fel a gyógyulás.

Pénz híján, ember híján, edukáció híján

Az egészségügyre szánt szűkös központi források mellett nehezen értelmezhető a hatékonyság a gyógyításban – vélekedett dr. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese, aki szerint ennek javítására még komoly, rendszerszintű beavatkozásokra van szükség, amelyet a szakmai kollégiumokra építve kell elvégezni. Hozzátette azonban, hogy a magyar egészségügy megítélése a biztonság és hatékonyság szempontjából leginkább azon múlik, hogy tudják-e biztosítani a megfelelő számú és képzettségű, motivált ápolószemélyzetet. Az elhúzódó várakozási idők, a terápia elérhetősége mind befolyásolják a betegek biztonságérzetét, ha pedig rossz a szolgáltatások színvonala, a szakmai színvonalat is negatívan értékelik a páciensek, ami nem feltétlenül esik egybe a valósággal.

Miközben Velkey György azt hangsúlyozta, hogy a betegbiztonság (és annak érzete) nagyban növelhető az egészségértés javításával és az infokommunikációs eszközök alkalmazásával a prevencióban és az ellátásban, dr. Purebl György, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese úgy vélte, hogy az e-Health még sehol a világon nem szervült az egészségügyi rendszerekbe, miközben az infotechnológia rohamléptekkel fejlődik. Mivel a betegek élnek az internetes edukáció lehetőségével, éppen ezért erre a szakmának is figyelnie kell, különösen azért, mert a világhálón elérhető információk 80 százaléka használhatatlan, mivel valamit el akar adni, vagy dilettáns, helyenként orvos-ellenes, esetleg éppen túl bonyolult. Némi fenntartással érdemes kezelni az okostelefonokon elérhető applikációkat is, amelyek nem feltétlenül a leghasznosabbak. Ebben hozhat változást az appok minősítése: az Egyesült Államokban már az ingyenes alkalmazásokat is vizsgálják, hogy megfelelnek-e az orvosi kritériumoknak.

Az orvosoknak is meg kell jelenniük a virtuális térben, releváns információkkal és segítséggel támogatva a betegek gyógyulását – hangsúlyozta Purebl György. Mindezzel egyetértve dr. Oberfrank Ferenc, a MOTESZ ügyvezetője azt mondta, a szakma és a társszakmák felelőssége, hogy az interneten minőségbiztosított információkhoz jussanak a betegek. Úgy vélte azonban, hogy az infokommunikáció nem váltja ki az orvos-beteg kapcsolatot, és a személyes betegedukációt. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a kormányhatározatok sorozatával alátámasztott, forrásokkal is ellátott Digitális Jólét Programnak külön egészségügyi fejezete is van, amire építeni lehetne.

Nem játszótér az egészségügy!

A minőségi gyógyításhoz minőségi eszközöket kell biztosítani, és úgy tűnt, hogy a 2016-ban életbelépő, új közbeszerzési törvény ezt az elvet szolgálhatná, hiszen nem csak az ár, hanem az egyes eszközök és eljárások egészségnyereségességét is figyelembe venné az eljárásoknál – indította előadását Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára. Azonban a jogszabály az építőiparra és nem a betegellátásra íródott, így a szakmai szervezetek összefogva szorgalmazzák egy külön, az egészségügyi közbeszerzésekre vonatkozó, speciális jogszabály kidolgozását. Ezzel elkerülhető lenne, hogy az egészségügyi beszerzések sorsa – az Állami Számvevőszék vizsgálatainak nyomán – a bíróságokon dőljön el.

Károsnak nevezte Rásky László azt a folyamatot is, amelynek során olyan koordináló cégek jelentek meg az egészségügy környékén, amelyeknek ugyan ágazati tapasztalatuk nincs, de „megfelelő hátterük” viszont igen. Bár a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatai alapján immár 100 millió forintra bírságolták a kórházfenntartót, Rásky szerint ez mégsem az ott dolgozók inkompetenciáját bizonyítja, mint inkább azt, hogy „nem írhatnak ki másként közbeszerzést”. Az egészségügy veszélyes üzem, az nem lehet profitszerző cégek játszótere – folytatta a főtitkár, a büntetés-végrehajtás kivételezett helyzetére is utalva az egészségügyi közbeszerzésekben.


BÉREMELÉS ÉS KASSZASEPRÉS
Nem igaz, hogy jottányit sem léptünk előre – így reflektált a konferencián Mészáros János arra a felvetésre, amely szerint 11 éve nem kaptak béremelést a kórházakban gazdasági és műszaki területen foglalkoztatott kollégák. Úgy vélte, a minimálbér és a bérminimum emelésének köszönhetően ezek a dolgozók is több pénzt visznek haza Azt ugyan elismerte, hogy a bérrendezési törekvések középpontjában valóban az orvosok és a szakdolgozók álltak az elmúlt években, az ágazati egyeztetéseken a sztrájktárgyalók és stratégiai partnereik napirenden tartják a háttérdolgozók béremelésének kérdését.

Szerényebb mértékű kasszaseprésre számíthatunk az idei év végén, mint tavaly – tette még hozzá az államtitkár. Ennek az az oka, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) már év közben élt a tvk-átcsoportosítás lehetőségével mind a járó-, mind a fekvőbeteg ellátókat illetően.
Hozzászólások: