Az alapokkal van baj

Figyelő, 2018. június 14-20. – Niczky Emőke-Pindroch Tamás

Hogy az egészségügy a különböző szakterületein előrelépjen, a szerkezeti váltás elkerülhetetlen. Ha megvan a struktúra. a pontos tevékenységekhez lehet rendelni a forrásokat - mondta lapunknak az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) új vezetője.

- Nem politikusként, hanem orvos főigazgatóként érkezett a kormányba. Melyik területet érzi az Emmiben a legnagyobb kihívásnak?

- Nem érzem, hogy különbséget kellene tennem a minisztérium területei között, mindegyik ugyanolyan fontos a számomra.

- De mégis, hol kell a leggyorsabb intézkedéseket eszközölnie?

- Egyértelműen az egészségügyben. Nem azért mondom ezt, mert erről a területről érkeztem, hanem mert ez a tény. A probléma összetett, bonyolult, és évtizedek óta nem sikerült megoldani.

- Az ellenzéki média szerint tisztogatásba kezdett a tárcánál. Miért volt szük­ség olyan mértékű személycserékre még középszinten is, miután a minisztérium élére került?

- Nem volt akkora a váltás, mint amiről az ellenzéki sajtó írt. Annyi történt, hogy az új feladatokhoz, új szemlélethez a legalkalmasabb embereket állítottuk csata­sorba. Ez egyáltalán nem minősíti az elmúlt ciklusokban itt dolgozók teljesítményét.

- Felmerült, hogy egyes háttérintézmények ismét önálló státust kapjanak?

- Bizonyos változtatások szükségszerűek lesznek, ennek oka a kormányzat népegészségügyi programja. Ez az Országos Tisztifőorvosi Hivatalra például megnövekedett terheket ró majd, például a kórházi fertőzések kérdésének a rendezése is rájuk hárul.

- Hogy áll a budapesti kórházfejlesztési program, amely a kampányban nagy hangsúlyt kapott?

- Az ország központi régiójában három nagy sürgősségicentrum-fejlesztés zajlik. Ennek keretében a Honvédkórházat, a dél-budai és a dél-pesti központot fejlesztjük, építjük ki. Több kórházi és járóbeteg-szakrendelési korszerűsítés is zajlik, hiszen amíg a centrumok ki nem épülnek, valahol addig is el kell látni a betegeket. Ezeknek a munkálatoknak egy része még tervezési szakaszban van, más részükre viszont már a közbeszerzések kiírását is megkezdjük.

- A legtöbb szakember szerint az egészségügy alapjaival van baj. Ön szerint is szerkezeti átalakításra lesz szükség a hatékony rendszer kialakításához?

- Ahhoz, hogy az ágazat a különböző szakterületein előrelépjen, ez elkerülhetet­len. Ha megvan a struktúra, a pontos tevékenységekhez lehet rendelni a forrásokat.

- Az egészségügy és az oktatás mindig is olyan alrendszer volt, amely a legna­cvobb konfliktusokat váltotta ki. Létezik egyáltalán új recept arra, miképp lehet kezelni a területeken meglévő belső feszültségeket, valamint megoldást találni a páciensek által is érzékelt problémákra?

- Ez az a két nagy rendszer, amelyet mindig lehet észrevételezni, kommentálni. Az egészségüggyel és az oktatással ugyanis minden magyar valamilyen kapcso­latba kerül élete során. Mindkét struktúráról az a véleményem, hogy távolról sincs olyan rossz állapotban, mint amilyen szintű és súlyú kritikát kap. Egyébként más országokban is a bírálatok kereszttüzében áll az egészségügy és az oktatás, nincs olyan hely a világon, ahol zavartalanul működnének ezek a területek.

- A szerkezeti átalakítás mit takarna pontosan? Az egészségügy működése a laiku­sokat leginkább egy feneketlen zsákra emlékezteti, amely csak nyeli a milliárdokat.

- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem szerencsés a mostani finanszírozási rendszer szerkezete, hiszen több mint húszéves struktúráról beszélünk. Közben az orvostudomány elrohant mellettünk, ezért nyilván ezen a támogatási szisztémán is változtatni kell. Ugyanez vonatkozik az orvosi megközelítésekre is, hiszen ma már mások a szakemberek lehetőségei, mint néhány évtizede, amikor ezt a rendszert bevezették és sokáig működtették. Gyakran előfordul, hogy a klasszikus gyógyítási módszerekkel ugyanaz elérhető, mint egy sokkal drágább eljárással. De ez fordítva is igaz lehet. Azért mondtam, hogy az egészségügy egy nagyon bonyolult terület, amelyhez differenciáltan kell közelíteni. A minisztériumi cselekvés időbeli priori­tásai között épp ezért áll ez a szektor az első helyen. A kormány hosszú távon gon­dolkodik, a népegészségügyre helyezzük a hangsúlyt.

- Jobban ki kell tehát használni a tárcán belüli szinergiákat? Önhöz tartozik a sport, az ifjúságügyi, a családpolitikai és a szociális terület is.

- Nagyon sok múlik azon a szemléleten, ahogy az állam áll az egész kérdéskör­höz. Amikor egészségügyről beszélünk a mai vitákban, akkor valójában betegség­ügyről polémiázunk. Magyarországon az orvoshoz fordulás gyakorisága rendkívül nagy. Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy amikor tényleg bekövetkezik a baj, akkor csak abban a betegségfázisban mennek el orvoshoz az érintettek, amelyben már nem biztos, hogy lehet segíteni. Ez sajnos például a rákos megbetegedések ese­tében is így van. Az előrehaladott problémák kezelése bonyolult, sokba kerül, az eredmények viszont nem kecsegtethetnek túl sok reménnyel. A kórházak finanszí­rozása és felújítása, a gyógyszerkassza mind-mind a már megbetegedett emberek ellátásáról szóló alrendszerek közé tartozik. De az egészségügy valójában sokkal általánosabb, szélesebb fogalom. Beletartozik az is, hogy a betegségeket el kell ke­rülni, meg kell előzni, hogy minél többen maradjanak az aktív keresőkorúak körében. A legfontosabb tehát a prevenció, hogy az emberek olyan életmódot alakítsa­nak ki, amely minimalizálja a súlyos megbetegedések kockázatát. A népegészség­ügyi program gerincét a nemzeti egészségügyi projektek adják. Idetartozik a leg­gyakoribb kórok, a keringési zavarok, a daganatos, mozgásszervi betegségek meg­előzésének a kérdése, a mentálhigiéné és a gyermekegészségügy fejlesztése. De en­nek az új szemléletnek az eredményei nem lesznek vihargyorsaságúak, egy gene­rációnyi időnek el kell telnie ahhoz, hogy elérjük a sikert.

- Mikor lesz új Nemzeti alaptanterv?

- Egyeztettem már a minisztérium szakmai vezetőivel a NAT-ról. Elolvastam a preambulumot, amelyet teljesen megfelelő szellemiségűnek találtam. A tanterv egé­szének ezt kell majd képviselnie. Mindenképp fel kell gyorsítani a folyamatot, ezért a legrövidebb időn belül leülök tárgyalni a NAT alkotói gárdájával is.

- Ezek szerint ősszel nem kerülhet a parlament elé szöveg?

- A jelenlegi információim szerint nem. De a cél akkor is az, hogy a 2019/20-as tanév már az új alaptanterv alapján induljon el.

- A kötelező olvasmányok kánonját is újmgondoljak?

- Ez természetes. Az értékeinket, a keresztény kultúránkat, a hagyományainkat azon a szinten kell megfogalmazni, amit a tanulók különböző korosztályai képe­sek befogadni.

- A pedagógusoknak az életpályamodellen túl mit tud ígérni?

- Nem szeretnék ígérgetni. Az egyik legnagyobb szakági szakszervezet elnökével tárgyaltam a napokban, és nagyon eredményes volt a találkozónk: hasonlóan látjuk a terület gondjait, és minden célban egyetértettünk. Tehát az együttműködé­sünk garantált lesz. Minden érdekvédelmi szervezettel szeretnék leülni egyeztetni.

- Megvalósulhat a kilencosztályos általános iskola bevezetése?

- Komoly szakmai viták zajlanak az ügyben, egyelőre nincs döntés.

- A szociális ágazatot bérfeszültség jellemzi. Nekik mit ajánl az új miniszter"

- Ezen a területen a béren kívül létszám- és minőségi problémák is vannak. Mindhárom ügyben egyszerre szeretnénk lépni. Nagyon fontos munkát végeznek, hiszen demográfiai szempontból a magyar elöregedő társadalom, és - annak ellenére, hogy csökken a számuk - még sokan élnek hátrányos helyzetben. A romakérdésben min­denképpen előbbre kell jutnunk, a pasztorációnak, a kollégiumi rendszer fejleszté­sének nagyon nagy jelentősége lesz. „Mindenki lépik egyet" - Deák Ferenc mon­data egyfajta mottóként foglalja össze számomra, hogy mit szükséges elérnünk a szociális területen. Az elmúlt nyolc évben megteremtett munkaalapú rendszer nagy eredményeket hozott, ugyanis kezd visszaállni a munka, az alkotás megbecsülése, hiszen ez mindig eredménnyel jár, a teljesítmény mérhető dolog. És ez az emberek önbecsülésére is hihetetlen hatással van.

- Mi a véleménye arról a vitáról, miszerint a kormanyzatot lépten-nyomon kri­tizáló, olykor becsmérlő liberális szemléletű művészek nagyon nagy szeletet hasí­tanak ki az állami támogatásokból?

- Szerintem nem olyan bonyolult vita ez, mint amilyennek elsőre látszik. A meg­oldás egyszerű: azt az alkotást - és az alkotót - támogatja az állam, amely érté­ket képvisel. Divatok és ideológiák jöttek-mentek a történelmünk során, a legtöbb múló pillanat volt csupán, de az értékek fennmaradtak. Szerintem az az érték, ami az emberhez méltó életmódot elősegíti.

Hozzászólások: