A Magyar Nemzeti Bank 330 pontja az egészségügyről

Medical Online - 2019. február 28. - Horváth Judit

Megvilágosult az MNB, s írt egy olyan egészségügyi programot, amelyet 2010-ben kellett volna asztalra tennie az épp győztespártkoalíciónak.

  A Magyar Nemzeti Bank Versenyképességi Tanulmánya azokat a javaslatokat veszi hosszú tanulmányában sorra, amelyeketelhivatott egészségügyi szakemberek, s a döntéshozókhoz egyre ritkábban közel engedett szakújságírók hosszú évek óta mondanak,s írnak. Az is kiderül belőle, hogy miközben miniszteriális emberek, állami hivatalnokok, s országgyűlési képviselők szerint a jóvilágok legjobbikában élünk – már ami az egészségügyet illeti –, valójában pontosan tisztában vannak az egészen más képet mutatóvalósággal, mint ahogy képesek számba venni a tennivalók sorát is. Hogy ez utóbbiak megvalósítására hány évet – évtizedet? – kellvárni, arról nem szól az MNB több száz oldalas, 330 pontot tartalmazó kötete.

Állapotakták 

Talán nem véletlen, hogy épp azzal a témával kezdődik a tanulmány, amely az egyetlen, nemzetközi szinten is jelentős eredménykénttartható számon, a népegészségügyi termékadóval. Az MNB tovább bővítené a NETA alá tartozó termékek körét, sávosítanákpéldául a cukrozott előrecsomagolt készítmények adóját (10, 25 és 50 grammos sávhatárokkal), s a pálmaolajat is megadóztatnák.Megfontolandónak tartják továbbá a magas zsírtartalmú feldolgozott húskészítmények (virsli, bacon), s a helyben készített magascukor- vagy sótartalmú termékek – cukrászsütemények, hamburger – megadóztatását is, míg a röviditalok esetében a jövedéki adótemelnék.Ami az egyre drámaibb helyzetű alapellátást illeti, bár azt elismerik – igaz, egy meglehetősen általános megfogalmazásban –, hogyaz egészségügyi ellátáshoz nem jutók aránya kétszerese az uniós átlagnak, az átalakítás mikéntjét illetően csak a több éve,mantraként ismételgetett reformkoncepcióig jutnak. Megteremtenék – ismétlik e korábbi ötletet – annak lehetőségét, hogy évente egy,nemének, korcsoportjának és kockázati tényezőinek megfelelő szűrővizsgálaton, illetve két évente átfogó állapotfelmérésen vegyenrészt mindenki. Az így begyűjtött adatokat pedig egy Nemzeti Egészségügyi Adatbázisba gyűjtenék össze, amely akárkockázatelemzéseken alapuló célzott szűrőbehívási rendszer kialakítását is lehetővé tenné, miközben az adatbázis egységesplatformot biztosíthatna a betegség-specifikus regiszterek számára. A szűrőprogramok végrehajtásában állami és magánközpontok isrészt vennének, a kötelező szűrővizsgálatok körét pedig például a fogászattal, s a gyermekvállalással kapcsolatos, célzott –meddőségi – vizsgálattal bővítenék. Mindehhez extra szabadnap, úgynevezett Egészségnap járna.

Riasztó rákadatok

„Hazánkban a rosszindulatú daganatok standardizált halálozási aránya a legmagasabb az unióban, mind a 65 évnél fiatalabbak, minda teljes lakosság körében. Ebben az is szerepet játszik, hogy a rákbetegségek 5 éves túlélési aránya átlagosan 61 százalék, amibizonyos daganatok – gyomor-, hörgő és tüdő-, végbéldaganat – esetében az 50 százalékot sem éri el. Az egyik leggyakoribbhaláloknak számító iszkémiás stroke esetében a 30 napos halálozási arány 12 százalékos, de egy évvel a stroke bekövetkezte utána betegek több, mint 25 százaléka már nincs életben” – ismerik el a negatív tendenciákat.Nem sokkal jobb a hosszú távú ápolási helyzet sem, hiszen állami forrásból erre 2016-ban mindössze a GDP 0,3 százalékátfordítottuk, miközben Ausztriában 1,6 százalék volt ez az arány. Megoldásként a szerzők a jelenleg még aktív ellátást nyújtófekvőbeteg intézmények szakmai portfoliójának felülvizsgálatát javasolják, azzal, hogy a gazdaságtalanul működtethető valamint azellátásszervezés szempontjából nem megfelelő helyen lévő egységeket hosszú távú ápolási osztályokká alakítsák át. Annál isinkább, mivel az OECD 2019-es országtanulmánya szerint a társadalom elöregedése 2040-re a GDP 0,7 százalékpontjával növeli azegészségügyi, s a hosszú távú ápolási kiadásokat. 

Kórház vagy vállalat? 

“Az egészségügyi rendszer állami finanszírozása jelenleg nem az ellátások valós költségein alapul, ami hozzájárul az intézményekfolyamatos eladósodásához.” – ismerik el. Az sem véletlen, hogy kevesen ismerik az egyes ellátások tényleges költségeit, azt hogyvalójában mennyibe kerül egy beteg konkrét kezelése. Problémát okoz továbbá, hogy nincs definiálva az ellátási csomag.Ez azutóbbi igen kényes témája a politikai döntéshozóknak, nem véletlen, hogy a szerzők is igen óvatosan, csúsztatva nyúlnak e témához.A “definiálatlan csomag” alatt ugyanis arról írnak első megközelítésben, hogy az ország különböző pontjain ugyanazt a betegségetmásként kezelik, miközben voltaképpen arról van szó – jutnak el az igazsághoz később –, hogy az állami ellátórendszer betegekneknyújtandó szolgáltatásainak pontos számbavételének hiánya akadályozza a kiegészítő egészségbiztosítások elterjedését.Az intézmények nemcsak azzal vannak bajban, hogy pontosan mi, mennyibe kerül, sokszor az sem tudják, hogy vajon az általukvégzett kezelés a várt eredményt hozta-e. Ezen az eredményességhoz kötött finanszírozási technika változtathatna, miközben akorábbi cél változatlan: a beteg a lehető legalacsonyabb ráfordítással gyógyuljon. Ezt egy olyan rendszerrel képzelikmegvalósíthatónak, amelynek sorána beteg kezeléséhez járna egy átlagos finanszírozási összeg, amelyből mindazok – háziorvos,járóbeteg szakorvos és kórház – részesülnének, akik részt vesznek a gyógyításban. Ám a teljes finanszírozási összeget csak akkorkapnák meg, ha a beteg végigment a számára kijelölt kezelési úton, elégedett a szolgáltatással, s meghatározott időn belül nemfordul újból orvoshoz – ugyan azzal az egészségügyi problémával.A teljesítményvolumen-korlátot a szerzők valahogy úgy kezelik, mint a velünk élő történelmet, felülvizsgálatát legfeljebb hosszú távontartják elképzelhetőenk. Nem így egyébként a szakmai szinten meghatározott TVK-k bevezetését, mondván, ezzelmegakadályozható lenne a kevésbé kifizetődő szakmák intézményi partvonalra szorítása. Szó esik természetesen a finanszírozásikódokról, amelyeket újakra cserélnének, s ezek kialakításakor figyelembe vennék a szakemberek pontos időbeli ráfordítását, az adottszakterületen dolgozó orvosok és ápolók átlagos képzettségét és fizetését, az amortizációt, s olyan „luxus” költségeket is mint például– horribile dictu – a légkondicionálók működtetése. A kódok és súlyszámok forintértékének folyamatos felülvizsgálata mellett (!)elengedhetetlennek tartják az egészségügyi intézmények professzionális, vállalati jellegű működését.

Van az a pénz...

 Bár az elmúlt években a kormány politikusai úgy kerülték a magánegészségügyi témát, mint ördög a tömjénfüstöt, most mégisszólásra érdemesnek találják a témát. Magyarország a GDP arányában 7,4 százalékot fordít egészségügyi kiadásokra, amelyből 4,9százalék állami forrásból, 0,3 százalék non-profit szervezetektől, magán egészségbiztosításokon és egészségpénztárakon keresztülérkezik, 2,2 százalék pedig a magánemberek pénztárcájából. Vagyis az összes egészségügyi kiadás egyharmadát magánforrásbólfinanszírozzuk, s ez már az az összeg, amely mellett az állam sem megy el szótlanul.Az MNB bővebben kifejtve korábbi elképzelését, alanyi jogú egészségpénztári tagsággal számol, amelynek egyéni számláiról háromhelyről érkezhet befizetés: a munkavállalótól, a munkáltatótól, illetve normativ alapon az államtól. Ugyancsak három szereplős lennea társadalombiztosításra épülő kiegészítő magánegészségbiztosítási rendszer: magánszolgáltatók-egészségpénztárak-üzletibiztosítók. Az egészségpénztárak prezentálnák a tagságot, s végeznék a szolgáltatásszervezést, hátuk mögött kockázatviselőként abiztosítókkal, az elektronikus pénztárgépekkel ellátandó szolgáltatók pedig nyújtanák a szolgáltatásokat. 

Állami orvoslátogatók 

Ami a gyógyszerpiacot illeti, a szerzők megfontolandónak tartják az alacsony terápiás költségű gyógyszerek állami támogatásánakcsökkentését, s bár az orvoslátogatók munkájának átláthatóvá tételéről írnak, a tanulmány egy merőben más tartalmú passzusánál eszakemberek állami alkalmazásáról tesznek említést. A recept nélkül megvásárolható készítmények forgalmának visszaszorításátreklámadó bevezetésével gondolják elérhetőnek, a gyógyszernagykereskedelmet pedig stratégiai iparággá nyilvánítanák.


Hozzászólások: